Az értekezésem első felében a fermionikus részecskék közötti kvantum összefonódás klasszifikálásának és kvantifikálásának lehetőségeit tanulmányozom. A sztochasztikus lokális operációkon és klasszikus kommunikáción (SLOCC) alapuló összefonódottsági klasszifikációs problémát újrafogalmazom a Clifford algebrák nyelvén és megmutatom, hogy ha az invertálható SLOCC protokollokat kombináljuk Bogoliubov transzformációkkal, akkor az úgynevezett páros Clifford csoportot kapjuk. Ez lehetőséget teremt, hogy a matematikai irodalom spinorok klasszifikációjára vonatkozó eredményeit újraértelmezzük, mint bizonyos fermionikus rendszerek összefonódottsági klasszifikációs problémájának megoldásait. Bemutatom hogyan lehet megkülönböztethető rendszerekben az összefonódottságot tárgyalni a fermionikus rendszerekbe való beágyazás segítségével, különös hangsúlyt fektetve a két, három és négy qubit, illetve a három qutrit rendszerekre.

A dolgozatom második felében a négy dimenziós $\mathcal{N}=2$ szupergravitáció klasszikus fekete lyuk megoldásait vizsgálom. Ezeket a fekete lyukakat a fekete lyuk/qubit megfelelés köti össze egyszerű összefonódott rendszerekkel. Az extremális fekete lyukakra vonatkozó megfeleléseket kiegészítem azzal a megfigyeléssel, hogy az általános nem extremális fekete lyuk töltéseinek megfelelő négy qubit állapot mindig egy bizonyos félegyszerű négy qubit SLOCC osztályban található. A fekete lyuk töltések fermionos leírásának segítségével új formulát adok az általános nem extremális fekete lyuk entrópiájára, mely az asszimptotikus töltések U-dualitás invariáns függvénye.